Hőellenállás átváltás

A hőellenállás azt méri, hogy egy anyag vagy rendszer mennyire ellenáll a hőáramlásnak. Úgy definiálják, mint az anyagon keresztüli hőmérséklet-különbséget osztva a hőáramlási sebességgel. A magasabb hőellenállás jobb szigetelési tulajdonságokat jelent. Ez a hőellenállás villamos egyenértéke.

A K/W (kelvin per watt) azt jelenti, hogy hány kelvin hőmérséklet-emelkedés történik minden alkalmazott watt hőteljesítményre. Például, ha egy hőelvezetőnek 2 K/W hőellenállása van, akkor 20°C-kal melegebb lesz a környezetnél, amikor 10 watt hőt elvezet.

Az R-érték hőellenállás egységnyi területre, tipikusan hr⋅ft²⋅°F/BTU (imperial) vagy m²⋅K/W (metrikus) egységekben kifejezve. Azt jelzi, hogy egy anyag mennyire jól szigetel egységnyi vastagságra. Magasabb R-értékek jobb szigetelést jelentenek. Például az R-19 üveggyapot szigetelés jobb szigetelési tulajdonságokkal rendelkezik, mint az R-13.

A hőellenállás és a hővezetőképesség fordítottan arányosak. A magas hővezetőképesség alacsony hőellenállást jelent (jó hővezetés), míg az alacsony hővezetőképesség magas hőellenállást (jó szigetelés). Hőellenállás = vastagság / (hővezetőképesség × terület).

Az IT (International Table) és th (thermochemical) a BTU kissé eltérő definícióira utal, amelyek a kalória különböző referencia hőmérsékletein alapulnak. Az IT BTU (1055,06 J) gyakrabban használatos a mérnöki gyakorlatban, míg a th BTU (1054,35 J) bizonyos termodinamikai számításokban. A különbség kicsi, de számít a precíziós munkánál.

Sorosan elhelyezett anyagokhoz (mint szigetelési rétegek) a hőellenállások közvetlenül összeadódnak: R_összes = R1 + R2 + R3. Párhuzamos útvonalakhoz (mint különböző anyagokon keresztül áramló hő) használd a reciprok képletet: 1/R_összes = 1/R1 + 1/R2 + 1/R3.